Ismét utazgattam, erről szeretnék beszámolni.
Szombaton Apa főnökéékhez voltunk hivatalosak ebédre, csakhogy ők a Balatonnál laknak, ígyhát felkerekedtünk. Szerencsére egy szálloda is tartozik a házukhoz (jó, mi?), úgyhogy be is csekkoltunk az egyik szobába, hogy ne kelljen az ebéd után már sehova autóznunk.
Rózsika néni nagyon finomakat főzött, amiből én HIVATALOSAN semmit nem kóstolhattam meg. Nem értem, miért kellett kihagynom a tenger herkentyűs rizottót, a szaftos marhaszeletet, a rukkolás tilápiát?! Félhivatalosan (ahogy szoktam) azért kaptam a desszertből, persze ezt tegnap a tanácsadáson Kati doktor néninek nem vallottuk be...
Ebéd és szundítás után Apával lementünk úszni a szálloda wellness-részlegébe, ezalatt Anya valami "só-jacuzzi" nevezetű programon vett részt. Azt mesélte, hogy egy nagy fadézsában ücsörgött és körülötte pezsgett a nagyon sós víz. ???? Mindegy, a bőre majdnem olyan selymes lett, mint a babapopsi. Én már csak tudom.
Az esti vacsorán én már nem vettem részt, mivel szokásomhoz híven fél 8-kor már ágyban voltam. Apáék próbáltak a bébiőr segítségével szemmel (azaz füllel) tartani, de a szálloda vastag falai nem engedték. Így a vacsi alatt Apa néha felszaladt, lábujjhegyen bejött a szobába és megnézte, alszom-e? Ha tudná, hogy titokban végignéztem a tévében a ValóVilág kihívást (Éva vs. Ildi), meg egy akciófilmet félig...
| Rózsika néni szeret engem |
| Huncutkodás a szállodai ágyon |
Másnap Anya barátnőjéhez, Móni néniékhez voltunk hivatalosak. Veszprém mellett vettek házat és egy kisbaba lakik Móni néni hasában. Ebéd után érkeztünk hozzájuk. Sziszi bácsi whiskey-t kapott, Móni néni egy nagy gyümölcskosarat (kell a vitamin!) meg egy cserép orchideát, én pedig vittem nekik egy WELCOME-táblácskát az új ház tiszteletére. A pici Nóra- vagy Szonja-babájuk áprilisban fog megszületni, majd neki is viszek welcome-táblácskát. Nagyon jól éreztük magunkat, megcsodáltam a kandallóban pattogó tüzet, összenyálaztam a nappali szőnyegét, Anya pedig Móni néni szüléstől való félelmeit próbálta eloszlatni. Én is átéltem egyet, úgyhogy tudom, nincs ok aggodalomra! NO PARA, MÓNI NÉNI!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése