Ipari kémkedés

Jelentem: bejutottam egy multicéghez! Mármint fizikailag, portásokon, sorompókon átgázolva, belépőkártyát használva, dolgozók napirendjét megzavarva!

Az úgy volt, hogy Eszti néniékhez indultunk "Juli-baba-nézőbe". Már úton voltunk, amikor Eszti néni telefonált, hogy ha lehet, 1 órával később érkezzünk. Oké. Haza már nem megyünk, mi legyen? Éppen Keke munkahelye közelében jártunk, ezért Anya kitalálta, hogy lepjük meg őt a dolgozóban. A dolgozó egy bizonyos multicég, ahol 6 és fél hónapos kisbabáknak a legritkább esetben van dolguk. Amint említettem, portásokon, sorompókon, lifteken verekedtük át magunkat és végül ott álltunk az ajtó előtt, amire ki volt írva: KEKE!

Szerintetek mennyire lepődött meg, és mennyire visított fennhangon, amikor begurultam a szobájába?! :) Mondanom sem kell, mi következett ezután. Az emelet valamennyi munkatársának napirendjébe belegázolva csörtettünk be mindenhova, mondván: "NÉZZÉTEK, ITT VAN ÉLŐBEN IS A BUCIBABÁM-PICICICÁM!!!" Ugyanis fényképeken természetesen már mindenki látott. Mindenki nagyon cukinak talált és csodálkoztak, hogy Kekének már nem is fáj a dereka, pedig reggel még arra panaszkodott... Nem maradtunk sokáig, mert Julika már nagyon várt minket.

"Iparikémkedek"

Körtvélyesi Julika októberben született és még sosem találkoztam vele. Nagyon cuki baba és az apukájára hasonlít, a szobájának a falán pedig szuper rajzok vannak, amit egy igazi gyerekkönyv-illusztrátor festett oda! Az anyukája mindenféle finomsággal várt minket, használhattam a pelenkázójukat meg a játszószőnyeget és kiderült, hogy neki is van olyan gumikacsája, ami NEM tud úszni a vizen. A legjobban Julika zoknija tetszett, amit megpróbáltam kézzel és szájjal is lehúzni a lábáról, de Anya nem engedte! Majd legközelebb...

Zokni-projekt