Vegyük úgy, hogy járok. Igaz, hogy egyedül még csak 6 lépés a rekordom, de az már járás! Nem siettem el a dolgot (13 és fél hónapos vagyok, mint tudjátok), de ebben legalább Anyukámra hasonlítok. Fogam is csak 4 van, de ahhoz elég, hogy tökéletesen tudjak velük paprikáscsirkét, meg husilevest, virslit és mindenek előtt banánt enni.
Jártam egy igazi esküvőn! Volt menyasszony, meg vőlegény, szóval tényleg igazi volt. Igaz ugyan, hogy a szertartást átaludtam, de a vacsirésznél becsatlakoztam és végigettem a menüt :)
Perkáti Dédinél összeismerkedtem a pipikkel. Tudtátok, hogy ők tojják a tojásokat?! Asszem még átgondolom ezt a rántotta-evés dolgot... A malackák nagyon büdösek voltak, úgyhogy őket nem zártam a szívembe. Ja, és Dédi megengedte, hogy marcipános csokit egyek, úgyhogy jövök máskor is! (Anya ezek után nem biztos...)
Anyának szülinapja volt, ez alkalomból Apával készítettünk neki ajándékot. Nem részletezem, íme a fotó (figyeljetek a részletekre...!)
Egyébként pedig izgalmasan telnek vidéki napjaim:
1 megjegyzés:
Nagyon szembetűnőek a részletek!Gratulálok!Gratulálok a járáshoz és anyának nagyon Boldog Születésnapot így utólag is!!!!Sok puszi a család aprajának,nagyjának(csak a gyurmacsoda után ezt nehogy félreértsétek:))
Megjegyzés küldése