2011. szeptember 4., vasárnap

Szösszenet

Az ehavi termés: 2 szülinapi buli, 1 járás-tökéletesítés, 4 új barátnő megszerzése, 1 cross-versenyen való részvétel, 1 Kornélék-elé-repülőtérre-menés, sok medencézés, szőlőevés és ehhez hasonló csupa szívmelengető dolog :)

Az egyik szülinapi buli Enikőé volt, aki 1 éves lett. A nagyszülei házában volt a kerti parti (csakúgy, mint anno az enyém), ami szuper volt, mert közelről láttam élő cicát. Volt egy kicsi fedett medence, amit kisajátítottam magamnak :) Megpróbáltam ugyenezt tenni egy vendégkisfiú autójával is, de ő már elmúlt három éves, így nem jártam sikerrel... Egyébként még lehet, hogy ezért csúnyán bosszút állok, és felhasználok ellene egy kompromittáló infót: észrevettem ugyanis, hogy a kisfiú egész délután füvet pakolt be a kis fekete Merci csomagtartójába... Állítólag az apukájától látta... :DDDDDDD Ittam még egy csomó narancslevet felnőtt pohárból, segítettem Enikőnek az ajándék-bontásban, ettem tortát és sajtos rudacskákat, egyszóval jól mulattam.

A JÁRÁS-t sikerült tökélyre fejlesztenem, sőt már szaladok is! Picit ugyan befelé dőlnek a bokáim, de nem tudom, Anyát miért zavarja, amikor ilyen jól tudok helyet változtatni velük. Állítólag egy spéci cipő mindent
megold. Tőőőőőőőlem. A lényeg, hogy ne kelljen 5 percnél többet egy helyben ülnöm!

És hát igen: Kornél újra itthon! Szokás szerint 200-zal mentünk eléjük a reptérre, és szokás szerint siető egyenruhás osztagokkal találkoztam, akik most nem bomba-szakértők voltak, hanem tűzoltók...! A csütörtök délutánt együtt töltöttük Kornéllal, de ő nagyon hangosan sikítozik, úgyhogy nem indult túl jól az együtt töltött idő. A harmadik sikoly után úgy döntöttem, hogy többet nem török ki keserves zokogásban, és ehhez is tartottam magam. Előpakoltuk az összes itthon hagyott játékát és szétterítettük a lakásban. Tudjátok, milyen nehéz minden helyiségben gondosan elhelyezni a kisautókat és mesekönyveket?! Szerencsére most 2 hónapig itthon lesznek, így lesz időnk sokat rosszalkodni együtt :)

És légyszi, ne zaklassatok, hogy blogoljak gyakrabban, mert amint látjátok este, lefekés után titokban kell írnom, amit nem mindig tudok kivitelezni! Most is fülel Anya, szerintem mindjárt be is jön a szobába, szóval mára ennyi... Jó éjt!



Na, ott a Merci!



Remélem, nem figyel senki...

Nincsenek megjegyzések: