Megint egy évvel öregebb lettem...

Tudtam, hogy jófejek, na de hogy ennyire?!!!!
A szüleimről beszélek. Közeledett június 18-a, az első évfordulója annak, hogy kibújtam Anyukám hasából. Sejtettem, hogy valami készül, mert többször is hallottam, ahogy Anya valami FOTÓS bácsival telefonál, Apával a MENÜ-t egyeztették és Papi is gyanúsan szorgosan sertepertélt a ház körül... Egy péntek este, amikor is Anya és Papi kompresszorral(!) felfújtak egy csomó lufit, eloszlottak a kétségeim: itt bizony buli lesz!!! Lett is. Másnap. Tehát éppen azon a napon, amikor betöltöttem első életévemet. Azért eleinte nem úgy tűnt, hogy sima ügy lesz a parti...
Egész héten az időjárás-jelentést figyeltük tévében, interneten, telefonon. Tudniillik egy 50 fős kerti partit nem olyan egyszerű ám egyik pillanatról a másikra beltéri bulivá alakítani, ha esetleg elered az eső. Főleg nem úgy, hogy a 50 főből 13 gyerek, a tízhetestől a tízévesig... Ígértek hidegfronot, erős szelet, lehűlést, ami vagy szombat délután, de legkésőbb vasárnap hajnalban ideér. Szuper! Szombat délelőtt megjöttek a bácsik, akik felépítettek egy sátrat az udvarunkban és telepakolták mindenféle finomsággal. Anya kompresszoros lufikat meg HAPPYBIRTHDAY-es füzéreket kötözött ide-oda, Apa pedig felállított egy ugrálóvárat az udvarban.
Dél körül egyszer csak nagyon sötét lett minden és a szél is erősen fújt. Megjött a hidegfront?! Anya az alkalmas helyet kereste, ahova "felkötheti magát", Apa nyugtatta: MÉG nem esik! Aztán fél kettő körül mintha elvágták volna: kisütött a nap, elállt a szél és elkezdtek érkezni a vendégek is.
Hát, szavakkal nehéz visszadni, hogy micsoda jó buli kerekedett! Domi barátom azt mondta otthon az anyukájának, hogy ez volt élete legszebb napja! Kell ennél több bizonyíték?! Egyébként pedig beszéljen ez a néhány kevéssé kompromittáló fotó:



Köszi Anya, köszi Apa!