Gourmet-spot

Meg sem próbálok mentegetőzni... A lényeg, hogy újra jelentkezem, nem?!

Utolsó bejegyzésem óta ternészetesen egy csomó minden történt, gondolom legalább a felét ki is fogom hagyni... Na, nézzük:

Pont kétszer annyi fogam van, mint a legutóbbi jelentkezésemkor! (2 x 1= 2) Mindkettő alul. Anya nézegeti, hogy felül mi a helyzet, de az UNIVER-es bébiétel cimkéjén  a babának is pont így van, szóval én nem aggódom. A NESTLÉ-s üvegen viszont kék maci virít, nem tudom, azt a stádiumot, mikor kell elérni..? 

Tudok állni! A legjobban ott megy, ahol az imént említett két fogamat is be tudom vonni a feladatba. Komoly motivációt jelentenek az elérhetetlen telefonok, távirányítók, fényképezőgépek, stb. A lábmozgásom e művelet közben egyesek szerint Elvis-ére emlékeztet, aki nem tudom, kicsoda. Gondolom, valami profi felálló-művész. Az egészben még a seggrehuppanás az a rész, amit jobban ki kell dolgoznom. Viszont most legalább látom értelmét a naponta többszöri unalmas pelenkázásnak :)

Ennyi.

A felállás még nem megy olyan gyorsan, mint a mászás! Na abban már profi vagyok! Anya sokat gondolkodott, hogy megpróbálja-e egy járóka megvásárlásával keretek közé szorítani a randalírozásomat, de sikerült jobb belátásra bírnom. A járóka vásárlás elmaradt, viszont megjelent egy rács az előszoba felé vezető ajtón, amit csak Apa és Anya tudnak kinyitni - még Keke sem :). Ezzel ugyan befellegzett a cipőpakolásnak, de legalább a nappalin belül megmaradt a mozgásterem. Mellesleg úgy tudom, hogy Máté barátom adta kölcsön a rácsot, legközelebb meg kell beszélnem vele, hogy mégis hogy gondolta ezt?!!!

Ennyit a haverságról Máté!

Megtudtam, hogy a nyuszik csokitojást, csokibárányt és csokiNYUSZIT tojnak! Azért ez elég durva! Meghogy a lányokat meg kell locsolni, hogy ne hervadjanak el!... Anya ezekről eddig sosem beszélt - pedig tudjátok, biológia tanár!... Nem egészen hittem el a dolgokat, bár csokiállatok tényleg voltak az asztalon egy kosárban, a locsolók közül viszont szerencsére csak Papi talált meg. A zoknimat locsolta meg és tényleg nem hervadtam el! Lehet, hogy Anya tud valamit rosszul... A nyulas-tojós kérdést viszont inkább hanyagoljuk...

Ki tudok mondani egy csomó mindent, például "gádli-gádli, adide, admáide, ejdá-ejdá, memme", satöbbi. A többiek nem mindig értik, mit akarok, pedig szerintem tök egyértelmű!

Vége a babahordozós utazásaimnak! Kaptam igazi nagylány-autósülést! Természetesen ezt a beruházást is komoly felkészülés előzte meg Anya részéről. Nem tudtok tőle olyan kérdezni az ADAC-törésteszt eredményekről, amire ne tudna válaszolni. Persze szeretett volna ő lila alapon fehér hímzéses alkalmatosságban utaztatni engem, dehát első a biztonság, így most van egy kevésbé dekoratív, de életmentő autósülésem :)

Tölcsért enni is biztonsággal lehet benne

Nem is említettem még, hogy mennyire szeretek étterembe járni. Hiába, a genetika... (vagy mi). Szóval Apáék rendszeresen magukkal visznek, persze szigorúan csak ebédelni, a vacsora otthon zajlik. Így aztán jártam már luxushotel éttermében, olasz trattoriában, családias vidéki étteremben, olyan helyen, ahol előttünk főz a szakácsbácsi, balatoni halászcsárdában, sőt a római parton egy igazi "hekkezőben". Fénykép nem készült mindenhol, mert pl. a hekkezőben Anya a halacskám mikroszkópikus szálkátlanításával volt elfoglalva a fotózás helyett :)


Enélkül nem megy, mi?



Anya főztje az Anya főztje

Mit mossak ezen 3 percig?!

Újabb játszópajtásokkal bővült ismeretségi köröm: megszületett Kristóf és pár nappal később Szonja! Nyugalom, nem orvosi csodáról van szó, más-más anyuka szülte őket. Anya azt mondta, hogy ha jól viselkedem, meghívhatom az összes barátomat közelgő 1. születésnapomra. Háááát, attól függ: ha emiatt a mobiltelefon-rágcsálásról és az ablaküveg-nyálazásról is le kell mondanom, akkor még meggondolom :)))))