Vidám Vasárnap

Nyugalom, nem vallási témájú bejegyzés következik, még ha a címből erre is lehetne következtetni. Vidám vasárnapnak azokat a napokat nevezik Anyáék, amikor Kiráék és Mátéék családjával összejövünk, hogy jó hangulatban elüssük a délutánt (és ez tényleg szinte mindig vasárnapra esik).

A mostani VV még különlegesebb volt, mint szokott lenni, mert ez vidám ARANY vasárnap volt. A karácsonyra való tekintettel mi, gyerekek kaptunk egy csomó cuki ajándékot, ezenkívül Máté megint ölelgetett és nyalogatott. Viszont, rögtön utána elszaladt zsepiért és jól megtörölte vele az egész arcomat. Figyelmes, nem? 

Kira az Apáéktól kapott babakocsin és játékbabán gyakorolta márciusban születendő kisöccse sétáltatását, több-kevesebb sikerrel. De végülis olyan nagy baj lesz, ha a kisbabát rosszul csatolják be és fejjel lefelé levegőzik, a feje pedig kopog az aszfalton?!

Anya mindig elcsodálkozik, hogy Kira milyen okos, mert olyan szavakat használ, mint "megborzongtam", "érzékeny", stb. Pedig még nincs két éves sem. Nagy cucc, én fél éves vagyok, aztán mégis ismerem ezeket a szavakat! MEGBORZONGTAM, ÉRZÉKENY, MEGBORZONGTAM, ÉRZÉKENY.... Ennyi. Nem nagy kunszt.

Volt még a délután folyamán Thomas- és Kisvakond-nézés a tévében, részemről egy pici alvás Ildi néniék nagy franciaágyában, tűzoltóautóval való hangoskodás, építőkockázás, kókuszgolyóba ropidugdosás. Később rájöttem, mitől volt olyan jó a hangulat: Anya sütije gyanúsan gyorsan elfogyott (a recept pedig csak egy evőkanálnyi rumot írt...)



Timi nénivel játszunk, de közben Mátét is szemmel tartom



Papás-mamás