Űrhajó és szörfdeszka

Nemnem. Én egy szóval sem mondtam, hogy minden nap blogolni fogok. El tudjátok képzelni, mennyi dolgom van egy nap?! Ott van a nyálbuborék-fújás, a fordulás hasról hátra és vissza, a nevetgélés, a kézrágcsálás, a kúszással való kísérletezés, a hangosan sikítozás, a levegőzés és akkor még a szopizásról, pisilésről-kakilásról nem is beszéltem! Mindezek mellett tehát sem időm, sem energiám minden nap jelentkezni. Azért igyekszem.

A szombat reggel az úszásé. Bizony, a babaúszásé. Meg a papaúszásé, ugyanis mindig Apacival megyek a medencébe. Egy hangulatos magánusziba visznek az őseim, ahol nem kell félni a körömgombától, meg a klórmérgezéstől. Egyikről sem tudom, hogy micsoda, de gondolom, jobb is. Van viszont babaszauna, játszóház, meg cuki babák - rajtam kívül is. Apaci is nagyon ügyes már: nem nyelek olyan sok vizet, mint az elején, engem meg már nem zavar annyira, mint az elején. :) Mellékeltem fotót is:



Anya szerint a tanulás nagyon fontos, minden körülmények között.



A mai szombati izgalmak nem értek véget az usziban, ugyanis utána egy hatalmas REGIO nevű játékboltba voltam "kénytelen" elkirándulni. Anyáék a rokon-és barátgyerekeknek vettek karácsonyi ajándékot (Kyra, Máté, Kornél, Tina - ne figyeljetek ide!!!). Én ennyi csodát egy helyen még sosem láttam! Meg is jegyeztem a címet...

Ja, láttátok, hogy leesett a hó?! Anyaci rosszul volt, mert utálja, Apaci örült, mert imádja. Állítólag ilyenkor lehet szánkózni, meg hóembert építeni. Olyat még sose láttam, legalábbis június óta nem. Mivel a sapkát utálom, viszont szeretek meztelenkedni, szerintem Anya pártjára állok. Csak kihúzzuk valahogy tavaszig...

Máté barátomtól kölcsön kaptam az etetőszékét, mert ő már nagyfiú és felnőtt széken ül az ebédnél. Nagyon szuper szék, úgy érzem benne magam, mint egy űrhajóban. Sőt, tud hintázni, meg liftezni is. Nézzétek meg ti is:





Kilövésre készen. Köszi Máté!



Tegnap este Anyaci és Apaci lepasszoltak. Nem először fordul elő, hogy egy jó vacsora vagy baráti találkozó miatt parkolópályára kényszerülök. Na jó, mondjuk csak akkor lépnek le, amikor én már alszom. Illetve azt hiszik, hogy alszom. Észreveszem ám, hogy ilyenkor Anya már sminkben szoptat és elő van készítve a szép ruhája... Nem baj, néha hadd menjenek. Amíg mindig visszajönnek. :)