Apa, kezdődik!

Hát, itt vagyok.

Igazából már 2010. június 18 óta itt vagyok, sőt már azelőtt 9 hónappal is léteztem, de a blogírást csak ma kezdem. Mivel a magát "Anyaci"-nak nevező lényben sokszor felmerült a gondolat, hogy nincsenek dokumentálva életem csodás eseményei, ezért kényszerülök most mindent leírni! Ez az ő mániája: dokumentálni, dokumentálni! Oké, végülis tanár, szóval megbocsájtok.

Akkor dokumentáljunk. Esős, gusztustalan hétfő van. Vártuk Anyacival a védőnénit, de nem jött. Elfelejtett minket. Ezzel egyedül ő van így a világon, más mindenki emlékszik rám, aki egyszer is találkozott velem :) Nem azért mert olyan rossz vagyok, hanem mert olyan jó. És persze cuki. Azt mondják, az "Apaci" nevű pasira hasonlítok leginkább. Biztos. A TÜKÖRben állítólag megnézhetném én is. Ez egy olyan dolog, amiben egy kisbaba lakik, akinek ugyanolyan az anyukája, mint az enyém. A biztonság kedvéért mindig mosolygok rájuk, hátha egyszer kijönnek onnan. Jobb lesz velük jóban lenni...

Egyébként rajtuk kívül is vannak barátaim. Ott van például Szolnoki Máté, aki nyalogat és ölelget engem, meg mindig odaadja nekem a játékait, csak sokszor nem tudom, hogy kell például a favonattal játszani...Aztán Mag-Tokodi Kyra, aki inkább messziről barátkozik velem és úton van az öcsikéje, aki remélem márciustól szintén a barátom lesz. Papp Lackóval csak egyszer találkoztam, akkor kiszívta a nagyim vállát, nem tudom, lehet-e így ebből beautiful friendship... Körtvélyesi Julika októberben született, úgyhogy ő még karanténban van, nem lehet tudni, nem veszélyes-e más babákra nézve :)

Ja, a legfontosabb: ha találkoztok egy Simon Kornél nevű kisfiúval, mondjátok meg neki, hogy jöjjön haza!  Ő a legkedvesebb uncsitesóm. Úgy tudom, a szülei elvitték több ezer kilométerre innen és csak akkor hozzák haza, amikor én már járni fogok. Nem tudom, mi történhetett: nyáron még együtt játszottunk, aztán nem jött többet. Szerintem valami rosszat csinálhatott. Mondjuk a pihenőszékembe belemászott, de mondjátok meg a szüleinek, hogy én nem haragszom. Hozzák vissza! Úúúúgy hiányzik!  





  

 Kelek már!

  

Kornél a pihenőszékemben